Oxigén Hotel****Superior és ZEN Spa - ZEN Blog

Dínó mesél a Zen Kertről

Visszajelzésekből tudjuk, hogy sokakat érdekel a keleti világ, a keleti kultúra és az a fajta különleges világ, amiről a mi blogunk is szól. A zen nem egy elvont, minden valóságtól elrugaszkodott fogalom, hanem olyan valami, amit legalábbis érdemes valamennyire megismerni, bizonyos dolgokat kipróbálni.
Nyitottnak lenni a minket körülvevő világra nem úri huncutság, hanem az élet adta lehetőségek elfogadása, és kipróbálása.
Rendszeres olvasóink tudják, hogy azt ígértük, Dínó szemével és fülével is igyekszünk majd mesélni a szállodáról és az azt belengő zenről.

Tegyünk egy sétát a kertben Dínóval, lássuk ő mit lát, mit hall és főleg mit gondol.
Dínó „így mesél”:
Amikor én beköltöztem a szállodába, a belső terek kialakítása folyt éppen. Az gyorsan kiderült számomra, hogy ez egy más szálloda lesz.

 
 
A csíkosat a kockással nekem nem volt gond elfogadni (és ma már tudjuk, jó választás volt), viszont a kertet látva meglepődtem. Először azt hittem ez egy játszótér, de hamar rájöttem, hogy talán ide belépni sem szabad, hisz a kertészek sok munkával gereblyézik a követ, ami így olyan lesz, mintha víz lenne.
 
És tényleg jól láttam, ezek a kövek, így hullámosan elgereblyézve a vizet szimbolizálják. Álltam a „parton”, hátam mögött a ház óriási üvegablakai és gondolkodtam. Persze tudom, egy Dínó és a gondolkodás elég meglepő párosítás, de igenis gondolkodtam.
Első gondolatom az volt, mi gátol meg abban engem, aki mindenhová beles, bemegy, hogy végigsétáljak a kert szépen eligazított kövein. Bevallom, fogalmam sincs. Volt valami, ami miatt lecövekeltem a parton. Aztán gondolataim a kis szigetek felé fordultak. Mondjuk azon már nem lepődtem meg, hogy szigeteknek látok köveket a kövekben.
 
 
Hogy itt pontosan hány kő van, azt nem tudom, de majd egyszer megszámolom. Ti már tudjátok, amit én akkor még nem tudtam, hogy a kertnek ez a része a „Shian Meditációs kert”. Biztos nem véletlenül hívják így, mert amennyire én tudom, a gondolkodás, a töprengés és a meditálás azonos fogalmak, tehát ha engem gondolkodásra késztetett a kert látványa, akkor más pláne eltöpreng a parton állva, és a kert éppen ezt akarja elérni. Nálam elérte. Nem tudtam, hogy így hívják, de a hatása alá kerültem.
Aztán megláttam a vizet. A valóságos, igazi vizet, ami egy forrással indul, majd kis tavacskává terebélyesedik. Micsoda szavakat használok, „terebélyesedik”.

Ha a kövekre nem sétáltam be, az már eszembe sem jutott, hogy a tóba gázoljak. A tó mellett kövek vannak és egy köves ösvény is. Hová vezethet? Hová máshová, mint a kőtóba. Mi értelme van ennek?
Dínó, és gyerekfejjel nehéz kérdés ez, sőt úgy látom a felnőttek sem értik meg egyből.
Elmagyarázhatnám, hiszen ma már tudom, de minek? Sokkal jobb, hogy vannak nyugágyak a kert partján, ahol a vendégek pihenni szoktak.
Hogy kezdődik egy pihenés?
Kisétálnak a pihenőágyakhoz, elhelyezkednek benne, majd körbenéznek. Mindenki így csinálja. Kicsit szemlélődik a vendég, mielőtt átadná magát az ellazulásnak. Nézelődés közben pedig, akárcsak engem, megrohanják a gondolatok. Elkezd kombinálni. Még az is lehet arra gondol, micsoda ötlet, hogy érdekes módon van elgereblyézve az a sok kő. De ahogy nézi, lassan felismeri, hogy ez talán hullámzó víz. Nem tudja, hogy ez egy un. szárazkert, fogalma sincs, miért van ekkora hatással rá, és az is előfordul, hogy tiltakozik teste, lelke az ellen, hogy a kert hatása alá kerüljön.
Szívem szerint ilyenkor odamennék, és megkérném, ne foglalkozzon semmivel, hagyja, hogy a gondolatai szabadon járjanak, és lazuljon el, adja át magát a végtelen nyugalomnak.

Folytatjuk …

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!