A zenről beszélni időnként nehéz és az is igaz, hogy hallgatni, olvasni sem könnyű erről.
A zen történetek is elgondolkodtatnak, de talán mégis egy kicsit könnyedebb olvasmány, ezért most jöjjön egy zen történet.
Álomország
Az iskolamester minden délután aludt egy keveset. A gyerekek megkérdezték tőle, miért teszi.
– Ilyenkor Álomországba megyek – hangzott a válasz -, hogy találkozzak a hajdani bölcsekkel. Konfucius is ezt cselekedte. Elaludt, átment Álomországba, elbeszélgetett a bölcsekkel, majd armikor visszatért, vagyis felébredt, elmondta tanítványainak a hallottakat. Aki átjut Álomországba, bölcsen tér vissza onnan!
Egy nap nagyon meleg volt, a gyerekek közül néhányat elnyomott az álom. Amikor az iskolamester leszidta őket, így védekeztek:
– Álomországban jártunk, hogy találkozzunk a hajdani bölcsekkel, és hogy bölcsességet gyűjtsünk. Konfucius is ezt cselekedte …
– Igazán? – dühöngött az iskolamester. – No, ha ott jártatok, akkor mondjátok el, mit hallottatok a bölcsektől!
A gyerekek hallgattak, de aztán előrelépett az egyik, s így szólt:
– A bölcsek megkérdezték tőlem, hallottam-e már Álomországról. Azt feleltem, hogy igen, az iskolamesterünktől, aki minden délután átjön ide. Megkérdezték az iskolamester nevét. Megmondtam nekik…
– És? – kérdezte az iskolamester. – Mit feleltek?
– Azt, hogy soha nem találkoztak ilyen nevű emberel!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: